Egyszer volt, hol nem volt volt egyszer egy előszoba, ahol egy kis manó lakott.
Ez a kis manó kulcsokat vacsorázott. A cipős szekrény alatt volt az otthona, szépen berendezve 3 darab elkallódott papírzsebkendővel, és két darab fél pár kesztyűvel, néhány régi levéllel pedig kitapétázta a falakat.
A kis zug annyira barátságos volt, hogy még háziállatot is tartott. Természetesen porcicákat (mi mást), akik napközben a fehér cipőfűzőket gombolyították gombolyagba, éjszaka pedig a kabátok alatt hancúroztak az ajtó alatt besüvítő szélben.
A manó minden éjjel pontban 11 óra 23 perckor kidugta a fejét a cipős szekrény alól, majd elő is bújt és 12 óra 24 percig fényes lakomát tartott.
Igen, fényeset, merthogy a mi kis manónk a kulcscsomókra bukott. A szép fényes karikákra, a lapos kis Elzett kulcsocskákra és desszertnek pedig kulcstartót fogyasztott, ebből is a flitteres, csajos darabokat részesítette előnyben, de beérte rosszabb napokon a kisebb műanyagokkal is.
Csodálatos élete volt, mindaddig, amíg a ház gazdái el nem olvastak egy blogbejegyzést az előszobai kulcstárolásról.
