Dolgozósarok

2011. július 28. 23:34

Alexandra dolgozószobája most még ilyen, nézd meg mit terveztem a helyére?

Mivel a korábbi három terv nagy belmagasságú terekbe készült, ahol szabadon terjeszkedhettünk fölfelé, ezért úgy döntöttem, hogy negyediknek olyan típusú teret választok, ahol ez a lehetőség nem adott. Így esett a választásom Alexandra tetőtéri dolgozójára, ami remélem azok számára is inspiráló lesz, akik szintén tetőteret küldtek be Nekünk.

Alexandra dolgozója

Ilyen lett a terv:

 

Tehát egy pici dolgozósarok van itt, barna lambériás mennyezettel , és lépcsőkorláttal. Tipikus tetőtéri beépítés.

Mit, miért:

Mivel a kanapétól Alexandráéknak nem fáj a szíve megszabadulni, ezért az egész felület rendelkezésünkre állt, hogy újragondoljuk a teret.

A kéménypillér és a fal közötti felület adta magát, hogy bekerüljön az asztal, de ezzel szembe is fordultunk a mennyezeti lambériával, ami így azért elég nyomasztó tud lenni.

Ezért született az a megoldás, hogy ezt a felületet, hogy használni is tudja, burkoljuk. Mégpedig parafával, amit a fal színéhez igazodva, az erre való festékkel (mert van olyan) lefestünk. Ezzel nem csupán egy olyan felületet kapunk, ahova rajzszöggel lehet rögzíteni dolgokat, hanem vizuálisan ezt a ferde szakaszt, hozzákapcsoljuk a függőleges oldalfalakhoz, így megszüntetve a barna felület "nyomasztó" hatását az asztal fölött.

Ezt a burkolatot egy rejtett vonalmenti (ledes) világítással egészítettük  ki, hogy a világos felületet súrló fény este is kiemelje és barátságos hangulatúvá varázsolja a dolgozósarkot.

A függőleges és ferde síkok találkozásához sínes akasztó rendszert szerelünk, hogy az erre akasztott tárolókban beférjenek a tollak, vagy akár egy mini polc is ráakasztható. Erre a sínes akasztóra nagy lakberendezési áruházak konyha megoldásainál láthattunk már példát.

Természetesen itt is van két kedvencem:

Az egyik a műfű burkolat az asztal mögött. Mert izgivé teszi a felületet, és szerintem vicces is lesz a talpaknak, egy-egy irodai nyújtózkodásnál. Ha mögé még egy réteg parafát is ragasztunk, akkor akár virágos mezőt is varázsolhatunk belőle, néhány gombostű és némi anyag, amiből kis virágfejeket formázunk, segítségével.

A másik pedig a tárolónak is szolgáló ülőbútor, ami belesimul a korlát ölelésébe, így azt bekapcsolja a térbe és megszünteti zavaró elem mivoltát. (olyan "romantikus" ez a mondatszerkezet) A tároló-üldögélő fenyőből van, mint a korlát, de a felső lapját festeni fogjuk és talán stencillel még mintát is kap. Éppúgy mint a fiókok az asztal alatt.

Ami még mindenképp szükséges az egy kényelmes irodaszék. Találtam is a webshopban egyet, és remélhetőleg Alexandra háta hálás lesz a gondoskodásért, a sok kanapén töltött munkaóra után.

Rajzon is mutatós:

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://praktiker.blog.hu/api/trackback/id/tr963108619

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása