Most hadd meséljek kicsit Éva dolgozójáról, ahol a gombhoz kellett tervezni a kabátot. Éva most költözött új lakásba és arra vágyik, hogy végre elférjen a dolgozósarokban, ahol számítógépet használ, zenét hallgat és néha, ahogy Ő írta, "kampányszerűen"" varr is. Az asztalát meg is vásárolta. Mondjuk nem pont az a romantikus, natúr-antikolt-tömörfa darab, amire vágyott, de jónak tűnt. Abban kérte a segítségünket, hogy hogyan lehetne az asztal eléggé robosztus stílusa köré igazi nőies, romantikus, kicsit "country", nagyon kedves dolgozósarkot varázsolni.
Éva dolgozója most még ilyen:
Ez a terv:
Tehát itt is adott a nagy belmagasság, viszont van egy asztalunk is, és a fal most lett festve és mázolva a nyílászárók.
Mit, miért, hogyan
Éva dolgozója valóban egy dolgozósarok, a nappalijával egy térben, az ablak melletti sarok. Tehát nincs beugróban, nem választ el teret. Ahhoz, hogy ez ne csak egy egyszerű asztal-szék kombináció legyen, úgy döntöttem, hogy burkolom itt a falat. Tehát hátteret teremtek a bútorának, és ráhajtok a romantikus hangulatra.
Falburkolatnak széles, fehérre pácolt fa deszkákat választottam, vízszintesen fektetve. Egyrészt, mert kicsit sem szerettem volna lambéria hatást, másrészt az ablakból jövő fény nem tesz jót a függőleges deszkázatnak, minden kis hibát kiemel, harmadrészt a vízszintes csíkokkal (mint Editnél is) kicsit optikailag csökken a belmagasság. A falburkolat lezárást egy fa konzolokra szerelt hosszú, szintén fehér polccal oldottam meg, amire képmegvilágító lámpák szerelhetőek. Ezek szüksége setén lefelé és fölfelé is világíthatnak.
A polc fölötti felület ettől az erős- anyagban és színben is jelentkező- elválasztástól elárvult kicsit. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy a tengerparti hangulatot, a stencilmadarak folytatják majd a plafonig, és talán Éva is szeretni fog rájuk nézni minden reggel a galériáról.
A felső polcon kívül, még kerültek polcok az asztal két oldalára, és kicsit fentebb is. Évának sok növénye van, remélhetőleg jól fogják magukat érezni itt.
Kedvenceim a térben:
Az egyik egyszerűen funkcionális, ez pedig a megemelt monitor. Én éppen kissé lecsúszva a székről, kb. az utolsó két csigolyámon ülök éppen, a fenekem helyett. Mindezt csak azért, hogy szemből lássam a monitort. És mondanom sem, kell ez sem nem kényelmes, sem nem egészséges. Vastag lexikonokra is emelhetnénk a monitort, de ebben az esetben azt a kultúrmegoldást választottam, hogy külön polcot kapott, így alatta pont elfér a billentyűzet és nem kell mindent elpakolni, amikor előkerül a varrógép.
A másik pedig, amitől valószínűleg Nóra is tapsikolni fog örömében: A képkeretekbe épített polc, maradék (remélhetőleg virágmintás, úgy szeretném) anyaggal bélelve. Cuki, csajos, csinos, csodás.
Rajzon matatás:
