Ebben a bejegyzésben vendégszerzőnk, Varga Judit, a Juditu blog szerzője mutatja be, hogyan újítja fel mosókonyháját.
Napok óta molyolok a mosókonyha projekten, és bár lassan, de haladok vele. Néha irtó fárasztó precíznek és alaposnak lenni, és már nagyon szeretnék rajta túllenni, de tudom, hogy a végeredmény miatt megéri türelmesen, aprólékosan végigcsinálni az egészet.
A mosókonyha tervezésről korábban ITT írtam. Amikor nekiláttam a munkának tudtam, hogy maga a kibontás nem lesz vészes, sokkal könnyebb dolgom lesz, mint a korábban már bemutatott szemben lévő oldallal. A polcokat, tartóléceket pikk-pakk kikapkodtam, amiket a lomtalanításig a pincébe száműztem.
Majd elkezdtem spaklival kapargatni a falat, hogy lássam, hol gyenge a vakolat, hol pereg a festék, hol jönnek elő itt-ott megbújó rejtett hibák. Na, és ilyenkor lepnek meg ehhez hasonló finomságok:
Ez a gázcső és a mennyezet találkozásánál van, és a lyukon át nem csak törmelék és vakolat darabok, hanem elég sok homokszerű cucc is lejött... Remélem, nem a felettem lévő lakó parkettája alatti homokot csapoltam meg, haha.
Aztán a másik probléma a mini helyiséget két oldalról határoló ajtótokok és fal közötti rések, amik hol kisebbek, hol nagyobbak, de végig ott vannak.
Ezt nem glettel töltöm fel (mivel a glett kemény és idővel megrepedezhet), hanem a rugalmasabb akril tömítővel, ami festhető.
Az, hogy a tokról sok helyen pereg a zománc már meg sem kottyan, csiszolni kell majd, nincs mese. Vannak olyan problémák is, mint pl. az ajtótok és a padló találkozása, ami pár nappal ezelőtt még így nézett ki:
Ez nagyjából egy tenyérnyi nagyságú csúnyaság, mindkét oldalon, viszont a javítása igen hosszadalmas.
A lábazatot mindkét oldalon levertem, mert a későbbiekben ide szeretnék egy praktikus (szekrény)ajtót, és a falsíkból kiálló lábazat útban lenne. Itt nagyobb részen jött a vakolat is, ezt napokon át, több rétegben javítottam, hogy aztán csiszolni és festeni lehessen.
Nagyjából ezzel párhuzamosan készült a fal másik oldalára átkötött kapcsoló környezete is. Maga a szerelvénydoboz szépen passzolt a kivésett lyukba, csak sajnos a lyuk körül volt mit javítani.
Kb. 4-5 körben történő javítás után, de még csiszolás előtt így fest a dolog:
Baromi sok munka és szinte alig látszik változás... Aztán úgy gondoltam, hogy pihenés jelleggel nekiesek ecsettel és festékkel a megsárgult gázcsöveknek.
Festés előtt a felületet alaposan lesikáltam és szárazra töröltem, hogy az alapozó megfelelően tapadjon.
A festéshez Poli-Farbe Cellkolor univerzális alapozót használtam, ami oldószeres, de erre majd ugyanúgy lehet alkalmazni az Aqua zománcot, ami - a neve is jelzi - vízzel hígítható. Az alapozó egy rétegben is elég jól fed és teljes száradás után (kb. 8 óra) matt felületet képez. Viszont igen erőteljes szagot áraszt, úgyhogy érdemes szellőztetni!
A falak festésére most is, mint az utóbbi években mindig a Poli-Farbe Platinum falfestékét használom, ami nem csepeg, gyorsan szárad, remekül fed, és mindig van itthon egy dobozzal.
A munkálatokhoz még az eszközök tisztántartása is hozzátartozik. Minden egyes művelet után, a spaklit, a keverőtálat, az ecseteket és a hengert elmosom és szárazra törlöm, így sokkal hosszabb az eszközök élettartama.
Ami pedig már nem kell azt rögtön vissza is teszem a dobozába, egyrészről akkor tuti megtalálom legközelebb, másrészről nem lesz útban.
A munkát egyébként kicsit nehezítit, hogy a mosógépet nem kötöttem le a vízhálózatról, mert hát mosnom azért kell... Így csak ki van húzva és a létrával éppen beférek mellette. Lassan végzek a festésekkel és végre jöhetnek a polcok!
