Ebben a bejegyzésben vendégszerzőnk, Varga Judit, a Juditu blog szerzője mutatja meg, hogyan kell bánni egy öreg kaktusszal.
Alapvetően nem vagyok nagy kaktuszrajongó, a tüskés jelleg miatt inkább csak távolról csodálom őket. Azonban, amikor Anyukám megkérdezte, nem kell-e az erkélyemre a dédnagymamám több, mint 50 éves kaktusza, gondolkodás nélkül mondtam igent!
Ez a kaktusz már elég sok mindenen átment, és látszik rajta, hogy a hosszú évek alatt jól meg is erősödött. Mostanra egy több, mint másfél méteres, fás szárú növény lett belőle.
A súlyánál fogva többször dőlt már ki viharban, vagy éppen csak úgy magától, itt-ott letörött belőle kisebb és nagyobb hajtás is, és Anyukám is metszegette, bár állítása szerint nem túl szakszerűen, inkább érzésre. Ahhoz képest, egészen jól néz ki.
Nem az a nagyon tüskés fajta, de a biztonság kedvéért vastag plédbe bugyolálva fuvaroztam haza. Elég súlyos darab, úgyhogy kellett az erős kéz is, hogy feljusson a lakásba. A Praktikerben vettem hozzá egy méretes, masszív agyagkaspót, kaktuszföldet és kaktusztápot is.
A kaspó alá hoztam egy agyagtálkát is, amit Novasol PintyPlus akril sprayfestékkel fújtam feketére.
Alapozót most nem használtam, lakkot viszont igen. Ez a kedvenc típusom, szinte minden sprayfestékkel kezelt felületet ezzel zárok le, ha matt végeredményt szeretnék. Metál színekhez a fényes verziót használom. Sprayfestékes inspirációt ITT és ITT már olvashattatok tőlem itt a blogon.
Miután a tál megszáradt, ráraktam a kaspót és beleküzdöttem a kaktuszt.
Ezután feltöltöttem kaktuszfölddel, így már biztonságosan, magától is megáll, nem kell a falhoz dönteni, vagy kikötözni, hogy megálljon.
Amennyire tudtam letakarítottam a portól, pókhálóktól, rászáradt apró levelektől (korábban a kertben támaszkodott egy cseresznyefa alatt) és kapott egy adag - az előírásnak megfelelően bekevert - kaktusztápot is.
Az átültetés alatt letörött egy kisebb hajtás, amit egyszerűen csak beleszúrtam a tápos kaktuszföldbe. Pár nap után el is kezdett növekedni, így külön kaspót kapott, amiben azóta is szépen cseperedik. Szerintem 50 év múlva ebből is olyan hatalmas növény lesz, mint a háttérben lévő dédnagyié, talán megérem, haha.
Van egy másik csodaszép kaktuszom is, ez amolyan leomló fajta (karácsonyi kaktuszféle, ez még annyira sem szúr) és éppen akkor hoztam el Anyukámtól, amikor tele volt csodaszép rózsaszín virággal.
Azóta már levirágzott, de bízom benne, hogy szeret majd nálam lenni és az erkélyem szuper klímája miatt még sokszor fog virágba borulni.
Az erkély nagyjából kezdi felvenni végleges formáját, már csak pár apróság van (karnis/függöny, festegetés, polcok), amiket még nem mutattam, vagy még meg kell csinálnom, de úgy néz ki, hogy a lakás szempontjából ez a kis tér is a célegyenesbe fordult.
