Biztos mindenkinek megvan a 80-as évek emléke a lambériáról, ahogy a vékony kis lécek sorakoztak, sötétbarnára lakkozva az ebédlő falán. Nos, azt gondolom, hogy bár Eszterke szobájába lambériát raktunk a falra, mégis sikerült elkerülnünk ezt a hangulatot. Végül is a cél valami lehelletnyi angolos volt, és nem a retró lebegett a szemünk előtt. Hogy olyan lett, mint amilyennek képzeltük két dolognak köszönhető, szerintem, az egyik hogy a lambéria szélessebb, mint az évekkel ezelőtt divatos volt, a másik hogy nem mázoltuk barnára, hanem meghagytuk a szép fenyő színt és csak egy lazúrréteget kapott, amitől életre kelt a textúra.
Lambériázni egyébként meglepően egyszerű. Nincs meg secperc alatt, de a munkafolyamat nem túl bonyolult, úgyhogy kezdő barkácsolók is könnyen elkészíthetik, hogyha szeretnék a falat burkolni és nincs pénz faberakákos falburkolatra.
Amire szükséged lesz:
Lambéria
Fenyőléc párnafának
Lambéria rögzítő kapocs
Pici szögek
Fenyőszínű vastaglazúr
Ecset
Mutatom a hogyant
1.lépés – a párnafák rögzítése a falhoz.
A mi lambériánk 1,00 m hosszú darabokban érkezett, ezért a párnafákat (azok a lécek, amik a burkolat alatt keresztbe mennek, és erre rögzítjük majd a lambériát) a padlótól és a lambéria várható tetejétől 15-15 cm-re helyeztük el a következőképpen
Húztunk a megjelölt magasságokban egy-egy vízszintes vonalat a falra.
Odafogtuk a léceket és egy fúróval átfúruk őket, kb 20 cm-ként. Éppen csak annyira, hogy a fúró feje, jelölést hagyjon a falon.
Beütő tipliket és hozzávaló csavarokat használtunk a rögzítéshez (téglafalba). A léceken keletkezett lukakba beleraktuk a tipliket csavarostul.
Majd a lécet a falhoz és a csavarok fejére kalapáccsal ráütve a tiplik csavarostul becsusszantak a falba, megtartva a lécünket a rajzolt helyen.
2. lépés - a lambéria rögzítése
A lambériát Csaba gondosan válogatta rakás közben, és az esetlegesen törött darabokat félrerakta.
Lambériázás előtt leszedtük a padlóról a szegélylécet, hogy a lambéria felkerültekor visszarakhassuk és takarja a falburkolat és a padló közötti illesztést.
A rögzítéshez lambéria rögzítő kapcsot és pici szögeket használtunk. A kapocs a lambéria nútjába illeszkedik és kis karmokkal fogja a deszkákat a falhoz.
Ez a része a legidőigényesebb a feladatnak, hiszen mindegyik szálat rögzítettük az alsó és a felső párnafához is. Időnként érdemes ellenőrizni a szálak egyenességét, mert előfordulhat, hogy a padló nem teljesen vízszintes és ha ehhez igazítjuk a burkolatot akkor a szálak ferdén fognak állni a falon.
A konnektort mi körbeburkoltuk, vagyis besüllyedt a burkolatunkba végül.
3. lépés – a lambéria leszegése
L alakú szegőelemet rögzítettünk a lambéria tetejére, pici szögekkel.
De megtoldotuk még az egészet egy kis csavarral, mégpedig azzal, hogy foganytúkat tettünk a szegőlécre. Ha pontosan tudjuk a foganytúk helyét, akkor érdemes erre a felületre szintén párnafát szerelni közvetlenül a lambéria széléhez és ebbe belecsavarozni a foganytú fogadó csavarját.
Ha nem tudjukm akkor pedig kis luk kerül a lambériára és a szegőlécre is, hátulról beszorítva egy pici fadarabbal, hogy a csavar ne forduljon el, és így kerülnek rá végül a foganytúk.
4.lépés – felületkezelés.
Az eredeti terven a lambéria zöld színű volt, de az igazság az, hogy a helyszínen, egy próba festés után (természetesen egy külön fadarabon) hama lebeszéltem saját magamat is a fenyőzöld vékonylazúrról, egyszerűen azért, mert cukigyerekszoba hanglat helyett, külvárosi kisvendéglő hangulat lett volna Eszterke szobájában.
Így végül a lambériánk színtelen vastaglazúr réteget kapott, amit egyzserűen esettel vittünk fel a felületre. A selymes fenyőszín így tökéletesen egészíti ki a piros bourbon liliomos, sárga falat.
Nagyon egyszerű volt, tényleg, bár ennek a 3,5 méternek a burkolása kb. 4 órát vett igénybe.
Remélem, Ti is úgy gondoljátok, ezek után, hogy a lambéria mégiscsak tud jólkinézni. Nekünk is és Eszter anyukájának is nagyon tetszik.
