Ebben a bejegyzésben vendégszerzőnk, Varga Judit, a Juditu blog kreatív szerzője mutatja meg nekünk lépésről-lépésre, hogyan készül az a szekrény, ahol legfontosabb szerszámait, kellékeit tárolja majd.
Legutóbb arról írtam, hogy a barkácseszközeimet miként tárolom, és azt is megmutattam, hogy a lakás mely pontján fogom őket elhelyezni. Ehhez azonban ki kellett bontanom egy szekrényt, ami sokkal több meglepetést tartogatott, mint vártam.
Aki esetleg lemaradt volna az eddigi történésekről, az ITT és ITT elolvashatja. Tehát a kiinduló pont ez a beépített szekrény volt:
Maga a kibontás tulajdonképpen nem volt nehéz, sőt hangos és hosszú folyamat sem. Az elemeket levittem a pincébe, ott fognak várakozni a tavaszi lomtalanításig. Csak néhány csavar makacskodott, amiknek a fején vastagon állt több réteg zománcfesték, így ezekkel valamivel több dolgom akadt.
A szekrényajtókat tartó lécek mögött több helyen is omlott a vakolat (hurrá), főleg az ajtókereteknél, alig győztem kikapirgálni a mozgó darabokat. Itt már nagyon úgy festett a dolog, hogy ez nem 1-2 napig tartó munkafolyamat lesz.
Muszáj volt többféle eszközt is használnom, hogy az összes falhibát feltárjam...
Voltak tiplik, amik viszonylag könnyen kijöttek a félig kihajtott csavarral együtt, de azért ebből is akadtak nagyon ragaszkodó darabok.
Semmiképpen nem akartam őket a falban hagyni, mert egyrészről nem lehet miattuk szépen glettelni a lyukat, másrészről a későbbiek folyamán, ha újabb lyukat akarnék fúrni bárhol a falon, előfordulhat, hogy egy műanyag tiplit darálok be... Ezért inkább eltávolítottam őket mindenhonnan.
A kibontás során találtam két vezetéket is: minden bizonnyal régen vonalas telefon volt ide bekötve. Ezt szépen kiiktattam a rendszerből, de mielőtt elcsíptem volna meggyőződtem arról, hogy véletlenül sincs köze a kaputelefonomhoz.
Az ajtófélfáról is bőven volt mit eltávolítani, több helyen darabokban vált le a festék, aminek a nagyját spaklival kapargattam le, majd csiszolóval orvosoltam a problémát.
Először 80-as, majd 120-as papírral csiszoltam és védőszemüvegben. Ez még úgy is rengeteg porral járt, hogy nem csiszoltam vissza fáig mindenhol a festéket (abba valószínűleg beleőszültem volna), hanem csak a pergő részeket dolgoztam össze az ép felülettel.
Az ilyenkor keletkező nagyon finom port előbb mindig összesöpröm, és csak ezt követően jön a porszívózás, felmosás.
Alapos portalanítás után a falon javítandó részeket vízzel bespricceltem. Ez azért jó, mert így jobban tapad a felületen a felvitt anyag. A tiplik helyén maradt lyukak esetén tubusos glettet használtam, ezt több körben nyomtam a résbe, hogy teljesen kitöltse. A nagyobb falfelületek javítására por alapú glettelőgipszet kevertem, ezt már korábban is használtam a kibontott átjáró glettelésénél, ITT.
Az ajtófélfa sérüléseit (lyukak, repedések) mestertapasszal és kiméretű spaklival javítottam.
Miután minden javított rész megszáradt újból csiszolás következett (és sok por), majd ismét alapos portalanítás. Végül a fal és a javított fa keret találkozásánál festhető tömítőt vetettem be, amit kinyomópisztoly segítségével lehet használni.
Őszintén szólva, amikor kitaláltam ezt a szekrény projektet, nem gondoltam, hogy ilyen pepecselős lesz és ennyi kosszal fog járni. Mindenesetre a nehezén túl vagyok, most már "csak" a festés vár rám és a polcok behelyezése.
