Előtte-utána: így született újjá a régi konyhabútor

Már akkor tudtam, hogy a konyhabútort át fogom festeni, amikor új ingatlan kutatásakor először néztem meg a lakást. Az adottságai nagyon jók voltak, de a színvilága nem passzolt a stílusomhoz...

A konyha előéletéről már írtam korábban blogomon, ezt érdemes elolvasni, hisz ezzel együtt lesz teljes a konyha átalakulásának története, ami a lakásom helyiségeinek elrendezésében itt található:

Ennek a bejegyzésnek a kiinduló pontja a konyhabútor festés előtti állapota, tehát ez:

Bár ezek a típusú frontok valódi fa elemek és tényleg szépek, de sajnos a barna színvilág elég távol áll tőlem. Ez az árnyalat legalábbis mindenképpen. Őrült nagy mázli, hogy a korpuszok eleve fehérek voltak, így csupán a frontok átfestésével kellett foglalkoznom, ami azért nagyban megkönnyítette a dolgomat, bár így is többnapos munka várt rám.

Első lépésként az alsó elemekkel kezdtem: ilyenkor célszerű minden elemet leszedni, a fogantyúkat eltávolítani és fektetve festeni a bútor lapjait. Festés előtt azonban mindig kötelező az alapos zsír- és pormentesítés, ezen nagyon sok múlik. Én zsíroldóval, súrolószerrel, dörzsi szivaccsal és körömkefével is sikáltam, hogy makulátlan legyen a festendő felület. Utána többször áttöröltem nedves ronggyal is, hogy a tiszítószerekből se maradjon rajta semmi.

Szerencsére, most már nagyon jó tapadású alapozók is kaphatók, amik előtt nem feltétlenül szükséges csiszolni, pláne, ha a felület matt vagy selyemfényű. Bár az egyik kedvenc és bevált alapozóm továbbra is az Otex, amivel festettem már parkettát és lamináltat, járólapot, csempét, de egy jó ideje a Praktikerben is kapható Poli-Farbe Cellkolor aqua vízzel hígítható alapozóját és vizes zománcát is használom és mivel nagyon jók a tapasztalataim, így ezúttal ezt a márkát használtam.

Korábban egy puff lábait festettem velük, legutóbb pedig a lakásom ajtajait és a bejárati ajtónál is ezeket vetettem be. Ezzel az alapozó és fedőfesték kombinációval nem csak fát, hanem fémet is lehet festeni, az már az agancsfogasomnál is bevált.

Szóval a festék maga nem volt újdonság számomra pontosan tudtam, hogyan kell vele dolgoznom. A nagy felületeken szivacshengert, a sarkoknál pedig kis ecsetet használtam, mind az alapozó, mind a fedőfesték esetén. Az alapozót egy, a zománcot pedig két rétegben vittem fel, de sötétebb bútornál lehet kell még egy réteg. A termék leírása szerint 24 órát kell várni az egyes rétegek száradása során, ezt érdemes betartani.
Félúton így nézett ki a dolog:

Szerintem már ezen is jól látszik, hogy a grafitszürkével mennyivel finomabb megjelenést kölcsönöz a fehér. Ezután a felső résznek estem neki. Megjegyzem, ez a "zónázó" módszer nekem nagyon bevált, kevesebb felfordulással lehet eljutni a végső eredményig, és már időközben is van sikerélmény. Szóval, a felső elemeknél a normál nyíló ajtókat leszedtem, a felfelé nyílókat viszont egyedül nem tudtam, így végül ezeket az idő rövidsége miatt létrán állva, de többnyire felnyitott (kvázi vízszintes) helyzetben festettem.

Az üvegezett részeknél kivételesen nem használtam maszkolószalagot, ugyanis a maszkolószalag és a bútor szélének találkozásánál begyűlhet a felkent festék, és visszaszedve a maszkolót nem lesz szép az eredmény. Nekem legalábbis sokkal inkább bevált, hogy egy kisméretű ecsettel szépen végigmegyek az éleken az alapozóval és a fedővel is (itt egyébként elég volt 1-1 réteg). Nem kapkodva, de határozott mozdulatokkal.

JÓ TANÁCS: Ha a festés nem lesz egyenletes (látszik az ecsetnyom, vagy rücskös lesz a felület), akkor a festékrétegek közötti finom csiszolással orvosolni tudjátok a problémát. Ez még nálam is előfordul (pedig igencsak rutinos vagyok a témában), ha például többször megyek át egy olyan részen, aminek a felszíne már kezd meghúzni.

Amikor november végén a kibontott falat is szépen körbegletteltem és kifestettem, már egész pofás volt az összkép a konyha felé:

A legfrissebb, mostani állapotában pedig így fest a konyhám:

A csaptelepet pár napja cseréltem ki, ez kicsit elegánsabb, mint az előző verzió.

Összességében nagyon elégedett vagyok az eddigi eredménnyel, csupán egy festéssel egészen megváltozott a konyha jellege. Ráadásul sokkal világosabb, tágasabb a konyha még ebben a szürke, borongós időben is, amikor napsütés nem igazán éri a helyiséget.

Persze, még nagyon messze vagyok a végétől, egy csomó kisebb-nagyobb elem hiányzik, és még csak egy fal van kifestve... A kávéfőzőmnek külön sarkot szemeltem ki, a mennyezetről lelógó világítást újra kell gondolnom, idővel kell majd bortartó, valami praktikus függöny vagy roló az ablakra és még sorolhatnám. De mindent csak szép sorjában. A következő feladat a falfestés és a hűtő fölötti üres rész bepolcozása, berendezése.

Tartsatok velem továbbra is, mert még sok izgalmas projektet tartogatok számotokra.