Ahogy közeledik a nyár és egyre hosszabbak a nappalok, a szabadba szervezhető programok palettája is szélesedik. Remek szórakozás lehet a kerti sütögetés is, ehhez pedig csak egy tűzrakóhelyre van szükség. Mai bejegyzésünk azoknak szól, akik szívesen töltik az idejüket a szabadban és nem riadnak meg egy kis barkácsolástól sem. Lépésről-lépésre leírjuk, hogyan is készítheti el bárki a számára tökéletes tűzrakóhelyet.
Anyagok és szerszámok:
A tűzrakóhely kialakításánál legtöbbször három anyag kerül szóba, a beton, a tégla, illetve a kő. Amennyiben tartós, de házilag is könnyen összeállítható perem a cél, érdemes a betont téglával vagy kővel ötvözni. A téglák segítségével könnyű kialakítani a formákat, a beton pedig nem csupán a rögzítésért felel, de rendkívül jól ellenáll a hőnek, így garantálja az időtállóságot és a biztonságos üzemeltetést.
Kisebb munkák esetén a betont kézzel is ki lehet keverni, csak akkor van szükség betonkeverőre, ha nagyobb mennyiségben kell elkészíteni a keveréket. Egy kerti sütő valószínűleg nem tartozik ezek közé, de ez persze az elképzelések függvényében változhat. Nem árt továbbá, ha van kéznél egy talicska. Az anyagmozgatás mellett a beton kikeverésére is tökéletes.
Keverés:
Ha már fejben megvan a kerti sütésekhez kiszemelt hely, akkor megkezdődhet az alapozás. A beton tipikus összetétele 60-75 százalék homok vagy kőzúzalék, 15-20 százalék víz, és 10-15 százalék cement. Ezeket az arányokat azért kell szem előtt tartani, mert a keverék szilárdsága, tartóssága, és hőállósága is ezen múlik. Törekedni kell rá, hogy a szükséges vízmennyiségnél ne kerüljön több a keverékbe, illetve a cementet sem szabad túlzásba vinni. Úgy tartják, hogy egy lapát cementhez három lapát sódert kell adni. A valóságban ez a ma használatos cementeknél a szükséges mennyiségnek nagyjából a duplája. Egy 10 literes vödör és egy házi mérleg segítségével könnyen kimérhetőek a pontos arányok, így ha valaki még nem csinált ilyet korábban, az is biztosra mehet, neki ezt a megoldást javasoljuk. Miután az anyagokat kimértük, kezdődhet a lapátos keverés. Itt két fontos szempont van, az első, hogy ne szennyeződjön idegen anyaggal a keverék, a második pedig, hogy a egyenletes legyen a keverék. Ha ez a két feltétel teljesül, már kész is az öntésre a kiváló minőségű beton.
Öntés:
A betonozás előtt érdemes ásni egy alapot, így egyrészt pontosan kialakíthatjuk a tűzrakóhely formáját, hogy szép, egyenletes legyen, illetve megúszható az öntőforma elkésztése. A gödörnek nem kell 5-10 cm-nél mélyebbnek lennie. A betont alacsonyról kell önteni, és össze kell tömöríteni. Minél tömörebbre sikerül összenyomni a keveréket, a megszilárdulás után annál tartósabb lesz. Ehhez lehet bérelni egy úgynevezett tűvibrátort, de ugyanígy megteszi, ha fa pallókkal döngölik le a betont. Aki szeretne egy kis extrát belevinni a dolgokba, az ezen a ponton bevetheti a különböző „betonvarázs” sablonokat. Ezek pont úgy működnek, mint a tésztanyomó formák a konyhában, és akár olyan hatást is el lehet velük érni, mintha térkövet használtak volna az alaphoz.
Utókezelés:
A beton nagyjából 2-3 óra alatt megszilárdul, de ez közel sem jelenti azt, hogy befejeződött munka. Ha a kötéskor fejlődő hő nem tud megfelelően eltávozni a betonból, az akár az egész munkát tönkre teheti, szétrepedhet az anyag. Ezt úgy nevezik, hogy megég a beton. Ennek elkerülése végett rendszeresen vízzel kel permetezni a kész felületet. Ez a kezelés minimum egy hétig tart, de ha van rá mód, akkor érdemes rá még több időt hagyni.
A következő bejegyzésben már magáról a kerti sütőről fogunk írni, addig is aki úgy érzi, hogy belevágna velünk ebbe a projektbe, az nyugodtan látogasson el webshopunkba és rendelje meg a szükséges anyagokat és felszereléseket!
