A zuhanykabinok manapság hatalmas népszerűségnek örvendenek, hiszen magát a kabint a saját ízlésünkre és kényelmünkre tudjuk formálni. Ha a fürdőszobában nem rendelkezünk túl nagy hellyel, takarékossági szempontból mindenképp ez az előnyős a fürdőkáddal szemben.
Választhatunk, hogy üvegből, vagy műanyagból készüljön-e a kabin fala. Az összeszerelés így ettől függően változik. A beépítésnél figyeljünk a belmagasságra, ez ugyanis befolyásolja a termék külső méreteit. Fontos, hogy a talaj vízszintes legyen, rendelkezzen, megfelelő teherbírással és műszaki csatlakozásokkal. Ezen felül, ha a víz nem ér el egy bizonyos szintet, akkor nyomáscsökkentő készüléket is be kell építenünk.
Nem árt gondolni a kád alatti padlóburkolatra, vagy annak kiegészítésére. Előtte viszont ajánlatos a burkolandó felületekre kenhető vízszigetelő réteget teríteni, majd erre ragasszuk fel a burkolólapokat, így megelőzhetők az esetleges fal- és födémbeázások.
Ha ezzel megvagyunk, beépíthetjük a zuhanytálcánkat, amiket egyébként leginkább porózus anyagú alaplap támasztja meg alulról, de ez függ a típustól, a gyártmánytól. A lefolyó csőkiállását át kell jelölni az alaplapra, majd az ebbe csatlakozó toldóelem, vagy lefolyó csatlakoztatásához megfelelő nyílást kell kialakítani az alaplapba. A mély zuhanytálcákba feltétlenül túlfolyóval ellátott leeresztő elem tartozik, ennek is helyet kell biztosítani az alaplapban. A tálcát tartó alaplap mindenkor vízszintes legyen, ami vízmértékkel ellenőrizendő. Ezt követően az alapba egy szerelőnyílást, úgynevezett csempeajtót is célszerű kialakítani az esetleges javítások megkönnyítése érdekében. Az alaplap helyét jelöljük be a padlón, majd az aljára speciális purhabos ragasztót (azt a fajtát, ami nem tágul), vagy más, javasolt ragasztóanyagot kenve tegyük a kijelölt helyére és újból ellenőrizzük a tálca vízszintességét. Kiékeléssel ez pontosan beállítható, mint ahogyan a majdani csempeburkolathoz szükséges felső hézag is a tálca felső széle mentén.
(via)
