Vidéken nőttem fel, kertes házban, most pedig a fővárosban élek, egy társasházban, és ha zöldet akarok látni, minimum 15 percet kell gyalogolnom az élményért. Ahogy múlnak az évek, egyre jobban visszasírom a vidéki létet, és persze a kertet. Mutatom, milyen kertekről álmodom én.
Ha a kerten kívül lehetne még egy kívánságom, akkor az a vízpart lenne. Mindegy, hogy folyó vagy tó, lényeg, hogy víz legyen. Mondjuk egy ilyen:
Nagymamám kertjét idézi ez a kép, ahol a modern világnak nyoma sincs.
Álmaim kertjéből nem hiányozhat a fehér kerítés és az azt szegélyező zabolátlan virágfüggöny.
Virágok nélkül nincs kert. Minél több van belőlük, annál jobb.
Ha megvan a tökéletes kompozíció, a kerti tó és a virágtenger, akkor nem hiányzik más, mint egy tenyérnyi terasz, egy kényelmes fotel.
És persze kell egy szőrös négylábú is.
