Ebben a bejegyzésben vendégszerzőnk, Varga Judit, a Juditu blog szerzője mutatja meg, hogyan vette fel a kesztyűt egy régi nyílászáróval.
Mint tudjátok, az erkélyem beépített, a félig-meddig nyitható ablakok fém keretei pedig barna színűek. Masszív, bombabiztos lakatosmunka van mögötte, amivel talán nem is lenne bajom, ha eredetileg jól ki lett volna találva...
Sajnos azonban a megoldás több sebből vérzik. Három osztás van az ablakon, abból mindössze egy nyitható, az is a rossz irányba.
Rányílik ugyanis a másik, billenthető ablakra... ami meg csak fém pálcával támasztható ki. Az ablak szigetelése nem túl esztétikus, átlátszó szilikon tömítővel van megoldva... A nyíló ablak pereme túl közel van a karnishoz, pár görgőt már sikerült kinyírnom nyitáskor.
Nyilván a legésszerűbb megoldás az lenne, ha az egészet kirobbantanám, és szép új, megfelelő irányba (vagy akár teljes szélességben) nyíló fa ablakokat tennék be. De ez meglehetősen zsebbenyúlós dolog, így átmeneti megoldásként egyelőre a barna színtől próbáltam megszabadulni.
Természetesen a legszebb a hófehér megoldás lenne, csakhogy a szilikon alatt több helyen is ott a sötét szín, a szilikon meg nem festhető (ez az átlátszó típus legalábbis nem), magát a gumis szilikont visszaszedni meg nem tudtam. Úgyhogy vettem egy fekete, selyemfényű, oldószeres zománcfestéket (fémre, fára való, kül- és beltéren egyaránt alkalmazható), amivel egy picit frissíteni tudom az egész ablakszerkezet megjelenését.
Ez is Poli-Farbe termék, amiket ugyebár nagyon szeretek, és rendszeresen használok is (ITT, ITT és ITT találhatók hozzá bejegyzések a blogon), de ezzel a Stabil nevűvel a Praktiker festékosztályán találkoztam először. Amikor megláttam, hogy 48 óra a száradási ideje, akkor dobtam egy hátast, de sejtettem, hogy valószínűleg egy nagyon masszív, tartós és időtálló festékről van szó.
Kellemes meglepetésként ért viszont, hogy mindössze egyetlen rétegben gyönyörűen, foltmentesen fedte be a fém kereteket. A fotón is elég jól látható a fedés.
Egészen kisméretű, vékonyszálú, de sűrű lapos ecsettel dolgoztam, ezzel nem csak a kereteket lehet szépen átfesteni, de a fal és a keret találkozását maszkolószalag segítsége nélkül is precízen meg lehet húzni.
Festéskor és még száradás közben is a felület magasfényű, a végleges selyemfényű megjelenést két hét(!) után nyeri el. Két napig tényleg nem szabad hozzáérni, mert ott marad az ujjlenyomat.
Az új karnissal és a fehér függönnyel (amik egyébként remek árnyékolók a reggel/ délelőtt betűző napsugarak esetén), a fekete sem annyira tolakodó, pláne, hogy teljes egészében nem is látom, és van 1-2 apró fekete, de legalábbis sötét dolog az erkélyen, amihez passzol.
Például a sötétszürke kaspók és a nagy kaktusz alsó tálkája, amit ITT fújtam le feketére.
De még a kaspó mögött futó vékony fekete dekortapasszal is jól összejön, ami egyébként a lábazati csempét és a festett falat hivatott elválasztani.
Egyszerűen csak felragasztottam, ugyanúgy, ahogy az előszobai ajtóknál.
Egyébként így megnézve az előszobai fotót, annak stílusa egészen jól visszaköszön az erkélyen ezzel a feketével. Az előző lakásomban a fekete egyáltalán nem volt jellemző, most viszont kiegészítőként szeretem alkalmazni a fehér és a púder mellé.
Szóval, konklúzióként azt kell mondanom, hogy a (feketére) festős kényszermegoldás a végén egész jól sült el.
